Test, lélek, béke megőrzése

Most akadtam Elekes Ferenc költőnk, újságírónk idézetére.
"Ha igazságtalanul bántanak, s szomorú vagyok, fájjon valakinek az én szomorúságom, még mielőtt őt is éppígy megbántotta volna valaki. Ha csak azután érzi át az én bajom, akkor már elkésett nagyon, akkor hiányzik belőle az emberség sebessége. Ha örömöm van, örüljön annak valaki, még mielőtt őt is hasonló öröm érné. Ha csak azután örül, elkésett megint, hiányzik belőle a jóság sebessége. Azt hiszem, ez az a furcsa sebesség, aminek fokozásában illetékes az egész emberiség."
Nem mondom, így hajnalban el kellett olvasnom egy párszor, mert nagyobb a mondanivalója mint elsőre tűnik, és majdnem elsiklottam felette, aztán megértettem.
Persze aki csak a saját kárán...
Az biztos, hogy nagyszüleim ahogy elmondták milyen volt a háború, nekem nem kell megélnem, hogy tudjam, hogy mennyivel jobb béke, vagy a rettegéstől, a létbizonytalanságtól, a halálfélelemtől és az éhezéstől mentes élet.
Mindenkibe akibe szorult egy kis emberség, több mindent átérez, mint amennyit megtapasztalt,- az empátiáról nem is beszélve. Ne tapasztaljatok meg annyit, mint amennyit jómagam,- főleg ezzel a szívvel,- mert akkor olyanok lesztek, mint az a kilyuggatott kerítés a tanmesében (persze megvan a sajátos, és tartós foltozási technikám 😉 ).
Óvjátok meg testi, lelki szépségeteket egymás, és magatok érdekében!
