Közösség, egység, változás, változtatás

Legalábbis közösséget mondok még, de közösség alatt, a rohanó, sokszor felszínes emberi társadalmunkban lévő szigetet értem. Ilyen kis béke szigetének tekintem ezt. A mi közös egységünket, ahova jó, vagy jó lesz tartozni. 🙂

Tehát a szeretteinktől......de az igazságtalanul okozott seb fáj a legjobban...maróan, és elviselhetetlenül...Ha okot adtam rá, megértem, még el is viselem, de ha igazságtalanul kapom az más. Nekem még a közeli szerettemnek sem kell lennie, mert ugyanúgy fáj, ha egy ismeretlentől kapom. A közértben, bankban, rendelőben, sorbanállás,- várakozás közben, az utcán, dugóban ülve, fesztiválon, szórakozóhelyen, vagy bárhol.

Továbbá sokan vagyunk egyedül. Nem tudjuk senkivel megosztani, senkinek elmondani amit átéltünk, ami történt. Nem tudjuk a tanácsát kérni, vagy csak egy örömteli pillanatban együtt örülni, vagy olykor csak átölelni a másikat, hogy megtámasszon akár lelki támaszként is mikor megbicsaklott a lelkem.

Azt, hogy valaki egyedül van, nem csak úgy értem, hogy nincs senkije! Mert sokan vagyunk úgy, hogy mellettünk van a férjünk, feleségünk, bárkink, mégis társas magányban senyvedünk. Úgy érezzük elsorvadunk, pedig vannak körülöttünk, de igazán mégsem ért meg senki. Már lassan felesleges is belekezdenem a mondandómba, mert mintha más bolygóról származnék annyira nem pendülünk egy húron, vagy csak meg sem akar érteni.
 

Nem mellesleg elindítunk egy pozitív változást, de folyt. köv., mert ez még mindig csak a kezdet.

B.Tamás