Igazságosság, és fair play

Egy versenyen (a képen láthatón) az atléta Abel Mutai, aki Kenyát képviselte, csupán pár méterre volt a célegyenestől, mikor összezavarták a jelzések és emiatt megállt, azt gondolván, hogy megnyerte a versenyt.A spanyol atléta, Ivan Fernandez szorosan a nyomában volt és észrevette, mi történt - és odakiáltott neki, hogy fusson tovább. De Mutai nem beszélt spanyolul, így nem értette, amit mondanak neki. A spanyol aztán tolni kezdte a célegyenesbe és így segített neki megnyerni a versenyt. Egy újságíró később megkérdezte Ivánt: "Miért tette ezt?"Ivan pedig így válaszolt: "Az álmom, hogy egyszer igazi közösségben éljünk." De az újságíró nem hagyta annyiban a témát: "De miért hagyta, hogy a kenyai nyerjen?" Mire Ivan: "Nem hagytam, ő nyert volna." Az újságíró tovább erősködött: "Dehát maga nyerhetett volna!" És erre Ivan így felelt: "És milyen dicsőség lett volna az? Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?"

Pontosan ezért jött létre ez a folyamatosan bővülő közösség, hogy jó példát mutassunk, így éljünk, és majd megéljük együtt ezt a jót, mert egy szeretetteljes közösség ereje csodákra képes!

 

Hogy van még remény...
hogy lehet még hinni az emberekben...
hihetünk még egymásnak...
és bizalmat adtok,- ami azért nagyon meggyengült az évek alatt közöttünk, de ezzel még van remény, hogy bízhatunk egymásban,- győzhet az igazság!
Mind-mind bizonyosság, hogy van még igazságosság és van remény!