Emberre legveszélyesebb dolog

Az előző 2 írásomban volt a kibontakozó esszencia , elkezdtem kifejteni a lényegi részt, és mérhetetlen érdektelenség, közömbösség volt rá a válasz. 
 
Ugye ilyenkor  elgondolkozom,- mint tettem oly sokszor is,- hogy érdemes kinyitni annak a szemét, aki csukva akarja tartani? 
Érdemes szólni, hogy rossz az irány, és szakadék felé robogunk, mikor senkit sem érdekel, mert jó neki így?
Vagy ha megtudja, akkor változatlanul ül azon a szakadék felé száguldó vonaton, sőt még mintha szándékosan gyorsítana is?! 

 Arra már rájöttem, hogy az egész világot a szív útjára, a jó útra nem tudom terelni. 
Pedig ha hiszitek, ha nem, teljes mértékben ez volt a szándékom. Hát minek elaprózni, nem? 😀
Pedig nem naivság volt a jelem az oviban tényleg. 😀
 

 De be kell látnom, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. 

Igaz sejtszinten még bízom benne, hogy kis fejszével is lehet nagy fát kivágni, csak ugye idő kérdése. 
Na pont időből nincs nekünk elég. 

Ahogy Sziddhártha, vagyis Buddha mondta: 
"Az a baj, hogy azt hiszed: Van időd"

Na ez a legnagyobb illúzió, de minden szinten! 
( mert 2030 hamarabb itt lesz, mint gondolnánk...)

 Ennek ellenére, mégis hajt a tűz, hajt bennem valami, és azt érzem, hogy Ember! Kűzdj, és bízva bízzál! 

 Hát én bízom bennetek, mert egyedül kevés vagyok

💛✌️❤️