Embernek lenni számomra ezt jelenti

Keresem rá a választ, segíts kérlek ha tudod...
Egyszerűen nem tudom megfejteni az okát, pedig valamilyen szinten ez foglalkoztat a legjobban, és talán ez volt mindennek az oka, az utosló csepp, hogy itt vagyok.

Miért jó az embereknek, hogy a kedves, jóérzésű, szeretni tudó emberekből kiölik a kedvességet, a jó érzést, és a szeretetet??? Nem tudom, hogy ez tudatos, ez a céljuk,vagy csak ilyen a természetük, és maguk sem tudnak róla, hogy ártanak?

Hiszen az agresszió, agressziót szül, mert a sok bántás, beszólás, és megélt fájdalmak dühöt szülnek, mert bárányok lehetünk, de birkák ne legyünk, de jelenleg a bárány lelkű embereket a legnagyobb birkáknak nézik. 
Viszont véletlenül se téveszd össze az alázatos embert a megalázhatóval azért, mert szerény,és nem helyezi föléd magát! Attól te még nem vagy fölötte, ha ezt is hiszed.

 De ne akard, hogy a bárányok elkezdjenek farkast enni!
Igaz te lehet, hogy farkasnak hiszed magad, de az én szememben te vagy a legnagyobb birka!

Viszont ahogy írtam korábban is, lehet cél, hogy szentek legyünk, de nem vagyunk azok, én legalábbis nagyon nem, de miért kell megvárni, vagy pont okozni, hogy elszakadjon az a hajszál, ami emberként összetart, és nem válok általa egy állattá.
Emberállattá, mert az élőlényekre nem használom ezt a szót, sokkalta különbek ők a többségünknél.

Tehát miért kell megvárni, hogy elpattanjon ez a szál, ami összetartja ezt a szétesőben lévő dolgot?

Mert üssenek meg, üssenek nagyot, nagyon nagyot, hogy törjön a csont, szakadjon az izom, de egy ütés utáni fájdalom elmúlik. A többit megműtik, a csont összeforr, ha marad is heg, akkor ott a plasztika, és mindez 8 napon belül, vagy túl gyógyul-e, annak majd meglesznek a következményei, de a lelkünk nem gyógyul be 8 napon belül, se azon túl, befoltozhatjuk, de már nem lesz olyan mint régen, igazán talán soha.
Az enyém biztosan.
Úgyhogy melyik a nagyobb bűncselekmény, a testi kár okozás, vagy a lelki?
Azt mondom, hogy engem inkább verjenek össze ököllel, mintsem a szavaik súlyával mérjenek rám ütést, főleg ártatlanul, mert a lelki fájdalomra rájön az igazságtalanság terhe is.

Ahogy most ebben lerövidített tanmesében is van.
Volt egyszer egy rossz természetű fiú, akinek az apja adott egy zsák szöget, és azt mondta verjél be minden alkalommal egyet abba a szép, egyedi készítésű fa kerítésbe ha elveszíted a türelmed, összeveszel valakivel, vagy bántottál valakit. Az első nap bevert 34 szöget. Idővel a szögek,-ahogy a fiú odafigyelt magára, lassabban, de,- elfogytak, majd az apja mondja,hogy most húzd ki mind.
A gyerek kihúzza, nézi, majd megszólal, hogy édesapa ezt minek kellett, most oda a szép kerítés?
Az apa válasza annyi, hogy a szögek a bántások voltak, míg mikor kihúztad azokat, azzal bocsánatot kértél.
Most nézd meg mi lett a szép kerítésünkből. Tele van lyukkal,a szú majd szétrágja, az eső belefolyik, szétrohasztja, holott ez a kerítés még hosszú-hosszú évekig tökéletes maradt volna.

Na így azt mondom, hogy ritka szép dolog a megbánás, megbocsájtás, de inkább legyünk urai a tettünknek, a szavainknak, és ELŐZZÜK MEG, hogy kilyuggassuk a másik lelkét.
Vagy ha már alaptalanul fölényesek voltunk, cinikusak, agresszívek, sértő módon bántóak, kihasználva a másik gyengeségeit, elesettségét, vagy kiszolgáltatottságát, akkor azt hozzuk helyre, és lehetőleg azonnal. Minél több idő telik el, annál mélyebbre megy az a szög, míg az elején csak könnyedén ki lehetne pöckölni.

Persze ha van még lelkiismeret, vagy ismerjük az igazságosság, jóság fogalmát, de csak gondoljunk bele abba, hogy akinek éppen nem segítettünk, vagy akivel szándékosan kiszúrtunk, megvárattuk a kórházban, hivatalban, bankban, vagy legyen munkánkból adódóan bármi, annak az embernek lehet épp mostanában hunyt el hirtelen a gyereke, szülője, legjobb barátja, támasza, vagy éppen olyan hírt közöltek vele az egészségével, hogy egy hajszál tartja életben, te leszel aki megöli, aki ténylegesen kioltja az életét, mert megöli benne a reményt az irónikus beszolásoddal, a szájhúzással,a cinikus mosolyoddal, a kollégáddal ahogy szemforgatva összenézel, vagy csak éppen veszel jelentőségteljesen egy nagy levegőt, és ő ezt mind észreveszi, csak nem olyan bunkó mint te, hogy fölemelje a hangját, és megvédje magát, mert éppen olyan reménytelen, hogy te vagy az utolsó csepp.

Kérdem én megéri?
Nyugodtan álomra tudod hajtani a fejed, hogy a környezetedben az utolsó jó embert, szeretni tudó, még pislákoló szív fényét is kioltottad azzal amilyen vagy?
Azért mert rossz napod volt? A másiknak sokkal rosszabb van! Vagy rossz a kedved, fáj a fejed? Jaj de nagy gond, majd elmúlik, veszel be rá fájdalomcsillapítót, de a másik a lelkére nem fog tudni, hogy feltámadjon a szerette, vagy egyben maradjon a lelkének kerítése.

Úgyhogy gondolkozz el, és kérdezd meg magadtól elalvás előtt, hogy megérte?
Megérte felkelnem? Tettem jót, vagy azzal amit tettem jobb lett nekem, és játsz el a gondolattal, hogy mit okozhattál a másoknak.
Ha mosolyt csaltál az arcára, akkor már jó ember vagy, már többet tettél, mint sokan mások.
Úgyhogy a kedvesség kedvességet szül, a szeretet,szeretetet eredményez, és a segítő szándék segítséget, hiszen nekem is segítettek mikor bajban voltam, hát akkor én is segítek, és visszaadom, és visszakapod mind.

Lebegjen a jóság a szemeid előtt, és akkor ember leszel, és az is maradsz az embertelenségben!

Köszönöm ha Te végigolvastad! ❤✌

B.Tamás
#emberneklenni #embernekmaradni
@emberneklennimastjelent