A traumák és minták.

Olyan dolgokat éltél át, amelyek megráztak, megváltoztattak, összetörtek, felépítettek és megtanítottak arra, hogy erősebb legyél, mint amire valaha is képesnek gondoltad magad. És mindezek miatt vagy az, aki vagy.

Már annyi mindent bebizonyítottál magadnak, aki olyan viharokon kavargott keresztül, amit az emberek nem is láttak, és közben úgy tartottad magad, ahogy tartottad, és közben még a közvetlen környezeted sem tudta, hogy min mész keresztül. 

Bár Édesapám nem egy EQ zseni, mégis Anyumnak azt mondta, hogy az a gyerek, aki mindig vigyorgott, vicceket mesélt, és jókedvű volt, már jó ideje, vagyis milyen régen nem mosolygott. 
Ezt mondta: 
"Nem láttam nevetni."

Hát észrevette. 

Biza ilyen voltam 2013 májusa óta. 
Törtek a munkahelyek, törtek főleg a kollégák, tört a párom, akit annyira szerettem, mégis csak a kutyáját tudta becézni. 
Tört az élet, mert tört a túl nagy empátiám. 

Ha túl nagy szívre és empátiára lenne gyógyszer, akkor nyomban kérem a legmagasabb dózist, mert fáj látni mik történnek, mik vannak a világban. 

 És értetlenül állok, hogy miért kell ezt?!
Miért nem jó a békesség és a szeretetben együttélés?

Ha megtehetem, hogy bosszútállok, én akkor is inkább megbocsájtok. 
A bosszú nem jó tanácsadó. 
De a Szeretet a legjobb fegyver a szeretetlenség ellen. 
És használnunk kell az önzés világában még sok mást is. 
Mert az én én én nem vezet sehova, sőt a csak nekem, nekem, nekem is lehet neked jó, csak lejtőre teszed vele az analitikus, nem csak szemlélő, hanem felismerő környezetedet. 

És miért érzem azt, hogy egy szakadék fele száguldó vonaton ülünk, és szinte mindenki azt kiabálja, hogy gyorsabban, gyorsabban, én meg kikerekedett szemekkel, és fájó szívvel nézem, hogy miért nem húzzuk meg együtt a féket, és fordulunk meg...
 
...Mert nem  jó az irány!!! 

 az írás alapját írta:

 + a többit a megéltek alapján Banos Tamás